A tél a tét
Nem, nem írtam el. Direkt így akartam, mert úgy gondolom, hogy ez a tél sok mindent meg fog változtatni. Nem vagyok elragadtatva, ha rágondolok. A természet úgy tűnik végleg megőrült, hisz 16 fok van, gyönyörű napsütés és december közepe. Két napja még sűrű hóesésben toporogtam a buszmegállóban és eszembe jutott a videó korszak kedvelt filmje a Holtpont. Ebben a narrátoros usa akcióban a gyerekek azért raboltak bankokat, hogy követni tudják a nyarat és egész évben szörfözhessenek a világ legszebb tengereiben. Elgondolkodtam, milyen jó lenne így élni, követni a vágyaimat és a méteres hullámokat. Télen felmennék az osztrák hegyekbe snowboardozni és le sem jönnék márciusig, csak akkor, ha tudomást szereznék róla, hogy valamelyik nyuszómuszós, menőmanós, sóderklubos bank fergeteges betéti akciót hirdet. A derék polgárok rohannának a millióikkal a mikroszkopikus kamatok felé én pedig portyára indulnék, mert indul a gép az ausztrál tengerpart felé. Mindez csak feltételes módban, ugyanis egyrészt nem vagyok túl jártas a bankrablás fortélyaiban, másrészt az embereknek nincsenek befektethető millióik. Vágyaik beteljesülésében egy csúnya, sárga-piros papírdarab gátolja őket, ami minden hónapban kéretlenül megérkezik ablakos borítékban, mi pedig elmegyünk vele a postára és némi pénz kíséretében elbocsájtjuk magunktól. Legalább ő utazzon. Addig mi elvagyunk a létbizonytalanság szakadéka felett egyensúlyozva. Fáradunk, hisz hónap végén már csak egy ujjunkkal szorítjuk görcsösen a szikla peremét és tűrjük, hogy havat fúj arcunkba a vaduló szél. Sajnos már a szerelem sem az a nagy, meleg pulóver, amiről az Amorf Ördögök énekelt, pedig mennyire jó lenne belebújni és érezni, ahogy újból melegíti fagytól zörgő szívemet.
Közelednek az ünnepek, és ahogy látom, idén rácáfolunk arra a közhelyre, miszerint a karácsonyból kiveszett a lélek, amit a mértéktelen ajándékvásárlással próbálunk meg kompenzálni. Most nem lesz ilyen. Apró figyelmességekkel lepjük meg egymást, melyeknél nem a pénz, hanem az embertársunk iránti szeretet dominál. A legfőbb trendgyár, a reklámpiac is ezt támasztja alá karácsony előtti spotjaival. Nincs önfeledt, öltönyös mókázás az irodában a dizájner-díszekkel teleaggatott fa alatt, 2010-ben a családfő dolgozik szenteste és az ünnepi járat volánja mögül hívja fel szeretteit boldog karácsonyt kívánva. Hasonlóan kedves gesztus mutatkozik meg abban a filmben is, melyben a bérház fiataljai, égő teamécsesekből fenyőfát formázva lepik meg a lakókat. De említhetem az ünnepi ráhangolódásként, gyermekeivel bejglit sütő anya történetét is, mely szintén beleillik ebbe a vonulatba. Ezekhez képest hol van már az néhány évvel ezelőtti urbánus legenda, miszerint a család minden tagja plazmatévét vett a másiknak, vagy a hedonizmus másik bizonyítéka, a karácsonyra kapott mellimplantátum. Tőlem neked. Gyanítom, idén nem fog fényárba borulni az utca a mindenkori példafilm, a Reszkessetek betörők mintájára és kevesen fognak Damoklész-kardot a fejük fölé rakni ajándékra felvett hitel formájában. Dacára annak, hogy november eleje óta minden üzlet karácsonyi díszben pompázik, amin már nem érdemes felháborodni. Megszokottá vált.
Visszasírom azokat az időket, amikor postán küldött karácsonyi képeslapokon kívántunk egymásnak kellemes ünnepeket, majd azon a két napon, amikor minden kicsit megpihent, nyakunkba vettük a falut és azokkal az emberekkel, akik szívünknek kedvesek voltak, rohanás nélkül, érdeklődéssel ültünk le az ünnepi asztalhoz. Roppant kíváncsi vagyok, hogy az idei Facebook-boom óta létrejött új kapcsolati struktúrákban hogyan fog lecsapódni a szeretet ünnepe. A karácsonyi jpeg, gif és a másolás-beillesztés kreativitásával létrehozott bölcsességek az iwiw-el együtt elavultak. Biztosan lesz valaki, aki kiírja az Üzenőfalra, Boldog karácsonyt mindenkinek, amit aztán lájkolhatnak az ismerősei, vagy létrehozhatnak egy Boldog karácsonyt-klubot, ahová csatlakozhat akár az egész közösség. Természetesen kell egy Anti karácsony-klub is, ami a gyűjtőhelye lesz az ateistáknak, a christmas hatereknek, az anyagias szelleműeknek és mindenkinek, akiknek a létezéséről sem tudok.
Most azonban a Való Világra összpontosítom a figyelmem, amit lelkiismeret furdalás nélkül követhetek, mióta nem vagyok entellektüel. Tudom, senki más nem nézi ezt a szemetet, intelligenciáján alulinak tartja, hogy nyomon kövesse egy csapat hülyegyerek erőlködését a celebstátuszért, bár nem vagyok meggyőződve róla, hogy miattam indították el a negyedik szériát is… Annak idején csak azért néztem bele, mert egy barátom felhívta a figyelmem, hogy férfiszemnek kedves jeleneteket csíphetek el benne a késő esti órákban. Persze mindez még az internet előtti időkben történt. Amit akkor láttam, az minden volt, csak nem a való világ. El is ment tőle a kedvem, most viszont a tévé elé szegez minden este. Az igazat megvallva ez sem a való világ, ugyanis a trágár héjat lefejtve értékes emberi jellemvonások lapulnak a lelkekben. Kíváncsi lennék rá, mennyire kapnak szabad kezet a szereplők a forgatókönyv betartása mellett. Mindenesetre én azt látom, hogy az egyik úriemberként, válogatott bókokkal tud udvarolni a nőnek, a másik képes a közös cél érdekében összefogni a csapatot és sikerrel megoldani a problémát akkor is, ha a felek nem hajlanak a konszenzusra. Ezen kívül megbocsájtanak egymásnak és belátják a tévedéseiket. Konfliktusok nyilván vannak, hisz fel kell kavarni az állóvizet, azonban ezeket nagy általánosságban európai módon simítják el. Ha mindez egy előre felvázolt terv szerint történik, akkor is kellemes csalódást láthatunk, ugyanis az RTL Klub a pozitív emberi tulajdonságokat emeli főműsoridőbe, vagyis állítja példaértékűvé. Itt a vég.
Talán le sem kell írnom, hogy az igazi életben a fenti magatartásformákból vajmi keveset tapasztalok. Eltöprengtem, mi lenne, ha bekopognék a szomszédjaimhoz és megkérném őket, menjünk ki a villalakókhoz hasonlóan az udvarra és döntsük meg a gúlaállás rekordját. Semmi. Valószínű, ki sem nyitnák az ajtót. Így csak reménykedem benne, hogy a gazdasági válság egyetlen pozitívumaként a karácsony ismét a szeretet ünnepe lesz, hiszen egy mosoly, vagy egy baráti kézfogás nem kerül semmibe és egyesek szerint minden kincsnél értékesebb.
Szeretetben gazdag karácsonyt kívánok mindenkinek!
