A keresztúri jeti
„People always talk about the weather.” Napok óta a régi Yonderboi-dal szól a fejemben végtelenítve, ugyanis bárhová megyek a városban, mindenhol ugyanarról beszélnek az emberek. Igen, az időjárásról. Korra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül mindenki ugyanazt a mondatot mantrázza a saját egyéniségéhez mérten: „Meleg van.”, „Istenem, jaj, de nagyon meleg van.”, illetve „Kibaszott meleg van, geci.” és így tovább. Engem nem izgat. Nyár van. Az emberek izzadsággal kevert dezodor szagot árasztanak, nyalják a hatvan forintos jégkrémet és csak este bújnak elő, mint gyíkok a kövek alól és megbeszélik, milyen meleg volt aznap és megint nem fognak tudni aludni a meleg miatt. Ugyanígy volt tavaly, meg tavalyelőtt is. Én nem panaszkodom, hisz a lányokon kevesebb ruha van, nem kell fűteni, és ha a nap végén, a teraszon megihatok egy jégbe hűtött sört, az szinte maga a mennyország.
A híradóban szokás szerint riogatják a népet. Napról napra bemondják, hogy megint megdőlt a melegrekord és a déli órákban csak a púpos tevék, meg a pigmeusok merészkednek a napra. Az átlagember meg simán elhiszi, hogy ez a legmelegebb nap, mióta világ a világ és amúgy is: „Csak azér’ foglalkoznak annyit a meleggel, hogy az igazi gondokról eltereljék a figyelmet. Nézd meg, a mocskos politikusnak nincs melege, mer’ az egész nyáron a tengerparton van. Nem dógozik, csak felveszi a milliókat.” Mondjuk, én meg vagyok róla győződve, hogy gyerekkoromban is voltak ehhez hasonló, a sivatagi klímára emlékeztető időszakok. „Sanyikám, bazzeg’, emlékszem, hogy pár éve olyan meleg volt, hogy fényes délben, az Örs teljesen ki volt ürülve. Sehol egy lelket se láttam!” –mesélte egy ismerősöm a közelmúltban. Ma, július negyedike van és tizenegy óra körül a városközpont hőmérője harminckilenc fokot mutatott, amikor elmentem a postára befizetni a csekkeket. Érdekes módon, a buszon nem volt ülőhely, az utcákon kis túlzással hömpölyögtek az emberek, a boltok tele voltak. Persze, ha mindez két nappal ezelőtt történik, tényleg kihaltak lettek volna közterek, tudniillik harmadikán utalják a fizetést. Onnantól az élet egy kicsit újra szép lesz, a hőség meg elmehet a francba.
Tudja mindenki, hogy a válság begyűrűzése óta, minden hónap első hetében a sivatagra frissítő zápor hullik, buja növényzetbe borul az addig kies táj, a kitikkadt állatok pedig mohón magukévá teszik mindazt, amiről három hétig csak álmodtak. Jól tudják, az oázis csak pillanatnyi délibáb, néhány nap és a perzselő sugarak ismét megölnek mindent, ami él. Nos, erre a maradék három hétre „kellene még egy igazán ütős ötlet”, mint ahogy a tökfej mondja a Kinder-reklámban. Nekem van egy, úgyhogy azt hiszem, meg tudom menteni a pusztulás elől a tizenhetedik kerületet.
Mostanában tudtam meg, hogy tőlünk pár utcányira terül el Budapest legnagyobb, eddig érintetlen, vizes területe, a Merzse-mocsár. Pont az Aldi mögött. Itt sétáltunk múlt vasárnap, de mivel hatalmas, 27 hektárnyi színtiszta természetről van szó, így csak egy kis részét sikerült bejárni. Magának a mocsárnak szerintem a közelébe se voltunk. De ez nem is lényeges. Ahogy baktattunk, az egyik fa mögül kikandikált a jeti. Jól olvastad, a JETI. Csak nekem fedte fel magát, mert gondolom én szimpatikusabb voltam neki. Ő is barátságosnak tűnt, ezért nem ijedtem meg tőle. Emberi vonásai voltak, nagy, fekete szemei, kissé bamba pofája és mindenütt vastag, barna bunda borította a körülbelül két méter magas testét. Ja, arra emlékszem még, hogy rettentő nagy lábai voltak. Kételkedsz benne? Nem, nem készítettem róla fényképet, mert én megélem a pillanatot és a fejemben örökítem meg.
Azóta a történtek hatása alatt vagyok és csak most döntöttem el, hogy ország-világ elé tárom. Holnap felhívom a Blikket, a Fókuszt és az Aktívot. A híradó alap. Frizbi most nincs, mert a hülye Hajdúnak pont most kellett nyaralni menni, amikor itt a sztori. Szerintem a Class Fm is tárt karokkal fog várni. Alig várom, hogy a Szállj el kismadár és a Száguldás, Porsche szerelem között népszerűsítsem a keresztúri jetit. Persze, senkinek nem fogok ingyen nyilatkozni, hisz a célom a Siker, pénz, csillogás, már ha a béna rádiós slágereknél tartunk. Lehet, felveszem a kapcsolatot az Ufó Magazinnal is. Sok búzatábla van a közelben, így ha szerencsém van kisütik, hogy csészealjjal közlekedik a jetim. Ha kell, letaposom a búzát. Ha lanyhulna az érdeklődés, készítek egy vírusvideót a Youtube-ra. Lehet majd ész nélkül kommentelni, megosztani, lájkolni. Egyszerűen ellátogatok a mocsárhoz legközelebbi kocsmába, nevezetesen a Csapolt sör és palackozott italok nevű helyre, majd megkérdezem a legrészegebb tölteléket, találkozott-e valaha a keresztúri jetivel. „Láttam, hogyne láttam vóna! Itt vót délelőtt… Megivott egy fél kevertet, meg egy üveg Borsodit… A rohadék már egy hónapja tartozik egy ezressel. Azt mondta, segélykor megadja, oszt’ azóta semmi.” A netes társadalom dőlne a röhögéstől, a jeti meg lájkról-lájkra híresebb lenne.
Tudom, egy idő után a médiának kevés lesz a szavam, úgyhogy kreálni kell egy fényképet. Természetesen nekem sikerül majd lencsevégre kapni. Vagy a polgármesternek. Mivel a kutya se akar negyven fokban jeti bundát vásárolni, valószínű olcsón meg tudom szerezni a jelmezt. A siker érdekében szívesen magamra cibálom és átvonaglok benne a kamera előtt félelmetesen hörögve. A polgármestertől csak nem várom el…
Egy biztos: a jövő szép lesz. Turisták százezrei zarándokolnak majd a kerületbe és hozzák a pénzt. Minden évben, július negyedikén lesz a Nagy jeti menet, amikor az arra fogékonyak bejárják a Merzse-mocsarat. Minden bizonnyal tömegével lesznek olyanok, akik látni vélik a kerület bundás jótevőjét. Nem baj. Tervben van az öt napon át tartó Jeti fesztivál gondolata és remélem Andy Vajna progyjuszer is igent mond a történet megfilmesítésére.
Nemrégiben olvastam egy településről, Harkányról, ahol a hívő keresztényeknek az a bajuk, hogy a címerükben van egy fekete ördög, ami szerintük szerencsétlenséget hoz a községre. Úgy gondolják, hogy emiatt kerülik el a helyet a befektetők és nyomorognak munka nélkül az emberek. Úgyhogy azt kérik az illetékesektől, hogy az ördögöt cseréljék le mondjuk egy csinos keresztre, esetleg angyalra. Nos, Rákosmente címerében is van egy fehér sárkánygyík-féle, amire szerintem semmi szükség nincs. Azt javaslom, váltsuk le mi is a kerület szerencsehozó lényére. Hisz tudod: ha tokaji, akkor bor, ha szegedi, akkor paprika, ha gyulai, akkor kolbász, ha keresztúri, akkor…
Meleg van, nem? Vigyázni kell ekkora hőségben, mert könnyen napszúrást kap az ember.
