Hitterítő
2011. A legtöbb sci-fiben ekkorra rég leigázták a Földet az idegen lények, vagy önmagunk tettük szeretett sárgolyónkat lakhatatlanná. Leggyakrabban nukleáris katasztrófa taszítja a civilizációt az összeomlásba, de legalábbis elenyésző esetben vezet az apokalipszishez a technológia. Az ezredforduló környékén volt néhány felejthető próbálkozás Y2K címszó alatt, melyeket már akkor is kétkedve figyeltem. Egyszerűen túl realista és gyanakvó vagyok az effajta összeesküvés elméletek komolyan vételéhez. Az ufókat még elhittem, de valószínűleg csak azért, mert körülbelül 12 éves lehettem és az X-akták hihetően tolmácsolta a „közöttünk vannak” üzenetet. Rekordszámú csészealjjal találkoztak akkoriban az éjszakai horgászok, a kamionosok és a hulló csillagot kereső szerelmespárok. Az Ufó Magazin szárnyalt. Egyszer a kezembe akadt egy interjú a sorozat alkotójával, aki elmondta, hogy a legtöbb sztorit csak kitalálja, vagy a bulvárlapok „kis színes” rovatából lopja. Egy világ dőlt össze bennem. Ma már azt gondolom, ha léteznének is, egészen biztos, hogy nem égetnék magukat ilyen bandával, mint az emberek, mert még a baráti üzenetüket is félreértenénk.
Szinte minden héten felröppen a hír, miszerint a Föld hónapokon belül összeütközik egy meteorittal, aszteroidával, kisbolygóval, vagy ilyesmivel, amiből természetesen mi jövünk ki rosszul. Általában Amerika, vagy annak részei szoktak megsemmisülni, de az is gyakori, hogy valamelyik tengerbe, vagy óceánba csapódik és elönti a közelben lévő kontinenst a víz. Az viszont megnyugtató, hogy Európát általában megkímélik a baljós becsapódásoktól. Ahogy látom, Nostradamusnak mostanában nincs divatja, bár amikor sokadik reneszánszukat élték belemagyarázott jóslatai, én akkor is szkeptikus maradtam. Mondjuk, arra kíváncsi lennék mikorra saccolta a III. világháborút. Bár, ez elég közhelyes, izgalmasabb lenne a negyedik, vagy az ötödik. Az szinte biztos, hogy nem mi, európaiak fogjuk kezdeni. Szokás emlegetni az arabokat és a kínaiakat, de akkorra megerősödhet valamelyik afrikai törzs is. Nem lehet tudni. SENKI SEM TUDHATJA!
Értem én, hogy az emberek hinni akarnak valami megmagyarázhatatlanban, valami emberfelettiben, amibe kapaszkodhatnak és segítséget várhatnak tőle. Ilyen alapon jelenik meg a napilapokban a horoszkóp és alternatív válfajai, a kulturális, a csajos/pasis, vagy a kisállatos jövendőmondó rovat. A Facebookon a szerencsesüti, a napi bölcsesség és az ezekhez hasonló alkalmazások is ugyanebbe a kategóriába tartoznak. Őszintén, komolyan veszi ezeket valaki? A közösségi felületek egyébként is az efféle ostobaságok melegágyai. Van olyan internetező, aki még nem kapott egy olyan e-mailt sem, amelyiknek az volt a vége, hogy „küldd el tíz embernek és óriási szerencse fog érni”? Szerintem nincs. Egyrészt öröm egy ilyen üzenetet megnyitni, hisz valaki gondol ránk és akar adni nekünk is az ő szerencséjéből, másrészt, ha az aktus racionális oldalát nézem, rá kell jönnöm, hogy színtiszta baromság. Ja, és tennivaló sincs már vele. Tízből kilenc ember megnyitás nélkül dobja a kukába, azonban az az egy, aki mégis továbbküldi, csak másolja, beilleszti és elküldi a tíz áldozatnak. Névvel és e-mail címmel. Hol van már a lurdi Szűz Mária kézzel írott levele, amit egykor a valódi, kapura erősített, fémből hegesztett postaládánkban találtam, borítékban, feladó nélkül. Ha szerencsét akartam, le kellett másolnom húsz példányban és titokban elküldeni azoknak, akiknek jót akarok. Az munka volt! Fénymásolót nem lehetett használni, mert akkor elvész a szerencse. Édesanyám üdvözölte az ötletet, ugyanis ezáltal komoly motivációt kaptam, hogy javuljon a botrányos kézírásom. Talán mondanom sem kell, a második példánynál feladtam, mert ez a levél sokkal hosszabb volt, mint az átlag tollbamondások, amiket a suliban akkoriban diktáltak nekünk. Azonkívül ott motoszkált bennem a kisördög, mert nem értettem milyen mechanizmusok által fogom én megkapni az áhított kemping biciklit, ha ezt az általam írt levelet bedobom a Vilma néni postaládájába. Mert ő nem vesz nekem, az biztos.
Ezek után talán furcsán fog hatni, kedves olvasó, de a kereskedelmi alapon működő hittel semmi bajom nincs. A napokban elküldték az egyik, már megszűnt tévécsatorna hírhedt kuruzslójának, bocsánat távgyógyítójának egy csodálatos audienciáját. Gerincműtétet végzett telefonon, percenként 315 forint per áfáért. Gerincműtétet! Bár, amit én a monitoron láttam, az a mákos bejgli készítése című pantomim előadás volt, ami egyértelműen a komikum kategóriájába tartozik. Ezenkívül meggyógyította egy nő prosztatáját (!), összenyomta egy páciens veséjét, sőt segített impotencia problémájában is egy mosógép fűtőszállal. Véleményem szerint ez mégsem annyira kártékony, mint mondjuk a 2012-es maja világvégébe vetett rendületlen hit. Az interaktív sámán tiszta ügy. A képernyő alján van a percdíj és a telefonszám. Ha megengedheted magadnak és főleg hiszel is benne, felhívod. Azonban ha démonok is vannak a testedben, azokat csak személyesen tudja leválasztani rólad extra pénzért. Business must go on.
Talán elcsépeltnek fog hatni a konklúzióm, de ha valamiben hinni akarsz, az csak egy dolog lehet: Te magad. Világvége elméletek, jósok, ufók helyett az önmagadba vetett hit mindennél erősebb fegyver. Rengeteg önbizalom hiánnyal küszködő embert látok nap, mint nap, akik talán egy-két kudarc után feladták énjüket. Én elhiszem, hogy könnyebb másra támaszkodni, és a bajban tényleg minden hitre és segítségre nagy szükség van, de akire mindig számíthatsz az csak saját magad. Hidd el, mindenkinél erősebb a lelked és leomlanak a hegyek!
Ez jó végszó lenne, azonban hajt a vágy, hogy tegyek egy abszolút konkrét jóslatot, pont úgy, mint a jövőbelátók, csak én ingyen teszem, no meg azért, hogy ha mondjuk, ötszáz év múlva megtalálják ezt a bejegyzést, legyen mibe belemagyarázni a majdani emberiség félelmeit.
A füst leszáll és árnyékot vet a parton.
Emberek jönnek gépekkel, ahol a nagy épület van,
Élelem, ital bőséggel, vigadalom hangzik,
A Nap jár, eltűnik, csillagok táncolnak.
