Húsgolyó celebbel
A minap láttam az Ikeában Kasza Tibit. Felismertem, bár a munkásságának a legcsekélyebb mértékben sem vagyok rajongója. Mégis örültem neki, ugyanis általában elmegyek az ismert személyiségek mellett botrányosan rossz arc- és névmemóriám miatt. Bár, abban a pillanatban jobban izgatta a fantáziámat a 200 forintos húsgolyó illata és az, hogy átverekedjem magam a rengeteg emberen, akik zsíros tálcákkal taszigálták egymást a pult előtt. Majd a svéd gasztronómiával ismerkedve megint eszembe jutott a Crystal fajdkakasa és a közszereplői státusz súlya.
Szívesen készítenék itt az étteremben egy közvélemény kutatást, miszerint soroljanak fel mai csillagokat. Valószínűleg sokan vakarnák a fejüket a félreérthetően feltett kérdésre, és a dobogósok talán az esthajnal, az ötágú és a Göncöl szekér lennének. Belátom, kissé ódivatú jelző a „csillag”, helyette a „celeb” idióta műszót használják. Ha így tettem volna fel a kérdést, vélhetőleg ugyanazt a négy-öt nevet hallottam volna kórusban. Igen azokat, akikre te is gondolsz, kedves olvasó. Azt hiszem, ez nem véletlen. Ezekre az emberekre asszociál mindenki, ha a celeb szót hallja, és titokban a legtöbben cserélnének velük, még akkor is, ha a jelző némiképp degradáló. Lelki szemeinkben megjelenik a szép ruhákba öltöztetett, drága italt szürcsölő, csillogó estélyeken pózoló figura és az átlagember hőzöng: miből telik neki ezekre? Egész nap robotolok, hogy eltartsam a családom és be tudjam fizetni a csekkeket, ezeknek meg annyi a dolguk, hogy mutogassák magukat a tévébe! Jogos a felháborodás? Talán ő nem tudja, de ha este a mindennapi munka után ráhuppan kedvenc kanapéjára és nyomogatni kezdi a távirányítót, akkor ezáltal celebeket éltethet, vagy taszíthat le trónjukról. Elég, ha meglátja egyik favoritját valamelyik magazinműsorban, a hipnózis elkezdődik. Teljesen mindegy, hogy válogatott szitkokkal illeti és leköpi a tehetetlen készüléket, vagy átszellemülten mered a képernyőre, az biztos, hogy a kéz megmerevedik. Nem kapcsol el, pedig rühelli a beképzelt pofáját! Ez a gesztus nézettséget generál, amiből pénz születik. A pénz egy részét tiszteletdíjként a celeb számlájára utalják, jó egészséget kívánva, hogy még sokszor megörvendeztesse a nyájas nézőket. Felesleges idézném az internetes fórumok alapmondatát: ha nem tetszik, ne nézd! Hiábavaló szócséplés. Transzban vagyunk. Vagy irigykedünk?
Az elmélkedés közben szorgalmasan tunkolom a húsgombócokat a műanyag pörköltalapba, melynek halványbarna színe zavarba ejt. A nagy LCD képernyőn egy Palya Bea koncert megy hang nélkül, talán a fényforrás miatt. Bea nem celeb, bár közszereplő. Ő az úgynevezett „szomszéd lány”, aki felmegy a színpadra és énekel. Nem ismerném fel, ha elmenne mellettem az utcán. Tehetséges átlagember. A másik típus a megközelíthetetlen, istenségnek tetsző ideál, akiből véleményem szerint nem sok van hazánkban. Sőt, talán nincs is. Vagy itthon vetekedhet valaki Madonna, Lady Gaga, esetleg Brad Pitt népszerűségével? Akikről én beszélek, az a két kategória közötti átmenet. Azokban a plázákban vásárolnak, mint mi, ugyanott veszik a sajtburgert és azon a kúton tankolnak, ahol mi. A különbség kettőnk között, hogy ők esetenként feltűnnek valamelyik kereskedelmi tévé műsorában, mi pedig nem. Mással foglalkozunk.
Többször gondolkodtam már azon, hogyan élik meg ezek az emberek, ha nem ismerik fel őket. Ha autogramot adnak valakinek, az őket igazolja, de mi van akkor, ha nem súgnak össze mögötte, vagy ha ránéznek és a sztár nem látja az egyszerű civilen a rácsodálkozást. Nyilatkozataikban azt hangoztatják, hogy szeretnék, ha megmaradna a privát szférájuk és nyugodtan sétálhatnának az utcán. Én mégis azt hiszem, hogy kifejezetten károsan hat az egójukra, ha senki sem állítja meg valami mondvacsinált indokkal a bálványt. Belőlünk élnek és ezt a népszerűséget váltják pénzre. Azonban ha nincs meg a visszacsatolás, akkor elakad a rendszer.
Azon kívül úgy gondolom, hogy mi, átlagemberek véleményt formálhatunk a közszereplőkkel kapcsolatban. Ez sokszor rosszul érinti a célszemélyt, hisz a kritika általában negatív. Védekezhet azzal, hogy ő nem olyan, ahogyan mi a tévéből ismerjük. Ez nekünk mindegy. Azáltal, hogy szerepel, vállalja azt, hogy közbeszéd tárgya lesz. Ilyen egyszerű. Ezen kívül az is érdekes kérdés, hogy Svédországban termesztenek-e áfonyát, ugyanis szószként ebből készült lekvár van tálalva a gombócokhoz. Gyanítom nem, bár rajtam kívül ez senkit sem izgat, hanem álnok módon ételhordókba kaparják az akciós finomságot, mert a pultnál elvitelre nem adnak. Bár, szerintem ebből egy nap bőven elég egy adag is.
A celebekre visszatérve, sokszor tesznek olyan nyilatkozatokat is, mely szerint a riporterek, az újságírók és az egész média zaklatja őket, így szintén nem tudnak nyugodtan élni. Ez hazugság. Alig várják, hogy valaki felhívja őket, hisz sokan vannak. Túl sokan. A főzőműsorban a krumplipürét rántott hússal bárki el tudja készíteni és lássuk be nekünk is mindegy, hogy a politikus, vagy a pornósztár teszi ezt. Bármelyik félisten vállalhatná a patiszontermesztők díjátadóján a konferanszié szerepét, vagy képes lenne elmés dolgokat mondani arról a felvetésről, miszerint a vörös bundájú aranyhörcsögök ügyesebbek, mint a fekete bundájúak. A celebnek viszont egyáltalán nem mindegy kit hívnak egy-egy haknira. Ha nem szerepel eleget, kiesik a köztudatból és mehet vissza az esztergapadra, a varrógép mellé, esetleg élheti a munkanélküliek súlytalan életét. A Való világban sem a fődíj a valódi inspiráció, hanem a celeb státusz megszerzése. Minden átküzdött hét után tíz- vagy százezrekkel nő a játékos árfolyama, hisz minden szerepléssel mélyebben beépül a tudatunkba, ezáltal erősítve a pozícióját. Tehát minél később esik ki, annál több pénzt kereshet, ha nem válogat és tartja magát az „addig üsd még meleg” elvhez.
Besötétedett. Kasza Tibi valószínűleg már régen otthon van az étteremben pedig teljesen kicserélődött az éhes közönség. Mindenki tányérján ott sorakoznak a húsgolyók, melyeket gyorsan megesznek, hisz menni kell, mert lassan kezdődik a Fókusz és a Barátok közt. Addig haza kell érni. Panem et circenses. -mondták egykor a rómaiak és valóban, az embereknek ma sem kell más csak kenyér és cirkusz. A többit majd megoldják…
